Megszakad a szív, amikor Stohl András visszaemlékezik arra a múltra, amely egyszerre volt szeretettel teli… és dermesztően kemény. A színész a színpadon vallotta be könnyeivel küszködve: édesapja volt az első hőse – de egyben az első ember is, akitől rettegett. A Jászai Mari-díjas művész a Hatszín Teátrum közönsége előtt úgy tárta fel gyermekkora titkait, ahogy még soha. Eleven, hiperaktív kisfiú volt, akit csak egy figyelmeztetés tartott kordában: „Bandi, pofon lesz a vége!” – és bizony lett is.
A közönség dermedten hallgatta, ahogy Stohl elárulta: még ma, felnőtt férfiként is annak az egykori, szigorú apának próbál megfelelni…
Elhunyt Stohl András édesapja. MUTATJUK A RÉSZLETEKET!
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
—>> KÖVETKEZŐ OLDAL
Ez is érdekelhet:
Volt még néhány morgás, például egy idegesítő kattanás, ami valahol a műszerfalban hallatszott, valahányszor a hátsó ablaktörlő mozgott, néhány lehetetlenül elhelyezhető csörgő valahol a hátsó ülések hátuljában és oldalsó deréktámaszai, amik nyikorogtak kanyarodáskor. Önmagukban ezek egyike sem volt nagy probléma, de ha 23 ezer fontot költöttél egy új autóra, az nem elég jó.
Az idei társasági élet korlátozottsága miatt nem sikerült embereket pakolnom a Juke-ba, hogy lássam, hogy teljesít, de bőven megraktam az autót kerti hulladékkal egy-két előre lefoglalt lerakási időhöz, és jól teljesített. Egy fiókos szekrény nem igazán fért el – majdnem befért, de a csomagtartó felső nyílásának kissé furcsa alakja (ami például egy Aronán nem található) azt jelentette, hogy a bútorok nem igazán fértek el benne. Mégis, nem hiszem, hogy egy kompakt crossovert emiatt kritizálni lehetne.
A legtöbbjük számára nem meglepő, hogy a Juke nem a lelkes autósok szegmensét célozza meg. Ha a vezetés élménye a legfontosabb, akkor valószínűleg egy Ford Puma a legjobb választás, de a Juke ebből a szempontból elég jól teljesített. Minden úton, amin járt, stabilnak és magabiztosnak érződött, beleértve a szórakoztatóbb vidéki utakat is.