Az arany továbbra is az egyik legértékesebb fém marad, amelyet évezredek óta használunk fizetésre. Az arany értéke tartós, ellentétben a pénzzel, és ezért sokan továbbra is vásárolnak belőle. Bányászata sosem szűnt meg, habár a munkásoknak egyre nehezebb dolguk van.
Az ismert aranykészletek 80 százaléka már ki lett bányászva, de nem adjuk fel. A világ legnagyobb aranybányája jelenleg Üzbegisztánban található, a sivatagban elterülő Muruntau nevű területen. Azonban a legmélyebb bánya nem ez, hanem a dél-afrikai Mponeng. Az afrikai kontinensen évszázadokon keresztül tartó bányászat kimerítette a legmélyebb és leggazdagabb lelőhelyeket is. Ennek következtében a bányászok egyre mélyebben ásnak a föld alá, ahol új, szokatlan problémák merülnek fel. A Mponeng olyan mély, hogy még ha 13 Eiffel-tornyot is egymásra állítanánk, még mindig nem érnénk el a járat mélyét. A lemerészkedő bányászoknak nem csak a lenyűgöző mélységgel, hanem a gyorsan változó hőmérséklettel is szembe kell nézniük. Valószínűleg ők dolgoznak a legfurcsább munkakörülmények között, mivel a bánya bejáratától minden nap 90 percet kell liftben ingázniuk, felszerelésben és vészhelyzeti oxigéntartalékokkal ellátva.
Az aranybánya aknái olyan mélyek, hogy a bolygó mélységében a hőmérséklet fokozatos emelkedése problémákat okoz. Ahogy egyre mélyebbre hatolunk, a hőmérséklet is emelkedik, és bár mindannyian ismerjük ezt az elvet, gyakorlatban másképp néz ki. A kőzet hőmérséklete akár 60 Celsius fokra is emelkedhet a Föld mélyében, ami jóval meghaladja az emberi szervezet által elviselhető hőmérsékletet. Ebben a hőségben a munkások nem csak dolgozni, de egyszerűen létezni sem tudnának, így hatékony hűtési megoldásokat kellett kifejleszteni. Hűtőberendezésekkel kombinált szellőzőrendszereket alkalmaznak, amelyek állandóan hűvös levegőt vezetnek a járatokba. Emellett hideg vizes iszappal és jéggel is próbálkoznak a hőség enyhítésére. Még ezek ellenére is a munkásoknak váltott műszakokban kell dolgozniuk, hogy megőrizzék egészségüket.
Ezen kívül a mélységben dolgozókat a barotrauma, vagyis a keszonbetegség is érinti. Ez a betegség először az 1800-as évek elején jelentkezett francia bányászoknál. A dekompressziós betegség akkor jelentkezik, amikor gyorsan magas nyomású környezetből alacsony nyomású területre kerülünk. Ma leginkább búvárokat, űrhajósokat és sűrített levegővel dolgozókat érinti, de a mélybányászatban dolgozókat is veszélyezteti. Amint a bolygó belsejéből, magas nyomásról a felszínre, vagyis alacsony nyomású területre kerülnek, a nitrogéngáz buborékok formájában válik ki a szervezetből. Ez oxigénhiányos állapotot okoz a különböző szervekben, ami rendkívül fájdalmas és időnként sajnos akár halálos is lehet.
Bár az aranyat keresték, közben más meglepetések is várják a bányászokat. Az ultramély bányászat modern technológiát igényel, amely lehetővé teszi az alagutak kialakítását és fenntartását a környező kőzet nyomásával és az omlásokkal szemben. Ezen túlmenően időről időre földrengések is próbára teszik a rendszert. A kőzet kitermeléséhez napi 2300 kilogramm robbanóanyagot használnak fel, ami 6400 tonna kőzet kitermelését eredményezi. Mindeközben új felfedezések is történnek. 2006-ban például nem csak aranyat, hanem az első ismert élőlényeket is megtalálták a Mponeng mélyén, melyek függetlenek a Nap energiájától. Az ő energiáikat a radioaktivitásra alapozzák, ami új lehetőségeket vet fel a Napfény hiányában lévő bolygókon, ahol korábban az élet kialakulását nem tartottuk valószínűnek.
via divany.hu nyoman / illusztració wikimedia
