Megjöttek a friss számadatok!

Megjöttek a hivatalos vagyis NON hivatalos számadatok! Februárban mind a Tisza Párt, mind Orbánék erősödni tudott a teljes népesség körében! A kutatás nem, életkor, iskolai végzettség és településtípus szerint reprezentatív! MUTATJUK A RÉSZLETEKET!

A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!

—>> KÖVETKEZŐ OLDAL

Ez is érdekelhet:

A MiTo az Alfa Romeo első valódi kisautója az Alfasud óta – a 33, 145 és 147 modellek inkább a nagyobb családi kompakt kategóriát célozták meg. Ezzel az új szegmenssel együtt az Alfa új típusú vásárlókat is szeretett volna megszólítani: fiatalabb, trendibb embereket, akik ugyan ismerik az Alfa Romeo márkát, de talán nem kötődnek olyan mélyen annak múltjához.

Röviden: az Alfa meg akarta alkotni a saját Mini-jét – a név hasonlósága természetesen csupán véletlen. Hogy sikerült-e? Bizonyos mértékig igen. A szépség szubjektív, de a MiTo tervezői figyelemre méltó módon képesek voltak az 8C Competizione stíluselemeit belecsempészni egy aprócska formába – ami komoly teljesítmény. Ez egyfajta gyakorlás is volt arra, amikor az Alfa később az 8C*dizájnját lecsupaszítva a kisebb testvér 4C-hez is felhasználta.

Míg a külső általában pozitív visszajelzéseket kap, a belső dizájn már kevésbé egységes, és közelebbről megvizsgálva az anyagminőség is messze elmarad a Mini szintjétől – vagy akár a legújabb koreai kisautókétól. A 2013 végétől gyártott modellek már különböző műszerfalbetéteket kaptak felszereltségtől függően. 2016-ban az Alfa tovább finomította a MiTo karakterét: frissítették a hátsó lökhárítót, az első hűtőrácsot, és az utastér is megújult – bekerült egy 5 colos érintőkijelzős infotainment rendszer, valamint megjelentek a már ismerős DNA vezetési módok, amelyeket korábban csak a drágább modellekből ismerhettünk.

Úgy tűnik azonban, hogy további frissítések már nem várhatók a MiTóra, mivel az Alfa Romeo figyelme inkább a Giulia szedánra és a Stelvio SUV-kra összpontosul.

A Fiat-csoport 1,4 literes MultiAir motorjai jelentik a MiTo kínálatának gerincét, kétféle teljesítményszinttel: 138 és 168 lóerős változatban. Ezek a turbófeltöltős, négyhengeres erőforrások kellően rugalmasak és kifinomultak – ez utóbbi viszont nehezen mondható el a TwinAir motorról. A kéthengeres egység valóban karakteres, de hangos, „reszelős” hangja van, és állandó váltást igényel, hogy ki lehessen hozni belőle a legjobbat.