Ma érkezett a felfoghatatlan Tabáni Istvánról!

Hihetetlen, de igaz: Tabáni István, a 2009-es Csillag születik győztese mára anyagi csőd szélére sodródott. Bár továbbra is főállású énekes, évek óta nem kap meghívást tévéműsorokba, és a fellépései is megcsappantak. Két kisgyermeket nevel, miközben napról napra próbálja megteremteni a családja megélhetését. Saját bevallása szerint nem érti, miért tűnt el a képernyőről, de a valóság egyre keményebb vele.
ÉS EZ MÉG CSAK A TRAGÉDIA EGYIK RÉSZE:

A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!

—>> KÖVETKEZŐ OLDAL

Ez is érdekelhet:

Annak ellenére, hogy a második generációs Volvo XC90-ben eggyel kevesebb henger és majdnem fél literrel kisebb hengerűrtartalmú motor dolgozott, mégis képes volt felvenni a versenyt a szegmens legjobbjaival teljesítmény, fogyasztás és károsanyag-kibocsátás tekintetében.
A 2,0 literes, négyhengeres turbódízel motor 222 lóereje átlag feletti értéknek számított ebben a kategóriában, ahol körülbelül 200 lóerő az általános. Ez elegendő volt ahhoz, hogy a Volvo 0-ról 60 mérföld/órára (96 km/h) 8,3 másodperc alatt gyorsuljon fel – a mi mérésünk szerint.
Valószínűleg feltételezhetjük, hogy ez a teljesítmény a Volvo karosszériamérnökeinek munkáját is dicséri. Az XC90 tömege 2076 kg volt – több, mint a gyárilag megadott 2009 kg, de lényegesen kevesebb, mint a Mercedes ML 2350 kg-ja, és közel fél tonnával könnyebb, mint egy teljes felszereltségű Land Rover Discovery.

Ez a viszonylagos könnyedség azt eredményezte, hogy a Volvo az egyik legfürgébb modell volt a kategóriájában, amikor a gázpedálra adott reakcióról volt szó. A 30–70 mérföld/órás (48–112 km/h) gyorsulást mindössze 8,3 másodperc alatt teljesítette – az ML-nek ehhez több mint egy másodperccel több kellett.
Ez a teljesítmény azonban kissé ellentmondásban állt a sebességváltó működéséből adódó érzéssel. Az XC90 nyolcfokozatú automata váltója alapvetően könnyen kezelhető volt, de ha az átlagosnál több teljesítményt kértünk tőle, néha lassan reagált – kivéve, ha határozottan utasítottuk.
Ráadásul nem volt közvetlenül elérhető ‘S’ (sport) üzemmód, hanem a menürendszeren keresztül kellett bekapcsolni a gyorsabb válaszreakciókat – mire ez megtörtént, gyakran már el is múlt az előzés vagy a kanyargós szakasz nyújtotta lehetőség.
A motorhang tekintetében sem volt éppen a leghalkabb. A dízel kissé darabosabb hangot adott, mint a BMW X5 vagy a Discovery, de ez még elfogadható szinten belül maradt.
A fékekkel kapcsolatban viszont nem volt panasz: az XC90 erőteljesen, egyenesen és stabilan lassított.