A tragédia különösen közelről érintette Nagyházi Lőrincet, aki személyesen ismerte az édesapát, a kortárs művészt, aki több alkalommal is kiállított a galériájában. Amikor kiderült a betegség, nem volt kérdés számára, hogy segít. „Az összefogás életet menthet” – írta akkor. A remény egyetlen szála egy célzott külföldi kezelés volt, amely több százmillió forintba került. Felfoghatatlan összeg – de az ország megmozdult.
És ami ezután történt, az példátlan volt. A Kincsvadászok ismert arcai sorra álltak a jó ügy mellé. Fejes Tamás egy személyes karórát ajánlott fel, míg Dr. Katona Szandra egy különleges szőnyeget bocsátott árverésre. A jótékonysági aukciót február 12-én nyitották meg a Nagyházi Galériában, és napokon át özönlöttek a felajánlások. Úgy tűnt, a remény valóban kézzelfogható közelségbe került. De a sors kegyetlenebbnek bizonyult minden emberi összefogásnál. Nagyházi Lőrinc fájdalmas, de felelősségteljes döntést jelentett be: a jótékonysági aukció bevételét nem hagyják elveszni, hanem Lizához hasonló sorsú gyermekek gyógyulására ajánlják fel.
VIA Story
Menetdinamikailag a Civic hibrid nagyon kiegyensúlyozott autó: a maximális teljesítmény elég ahhoz, hogy a 0‑100 km/h‑s gyorsulást nagyjából 7,8–7,9 másodperc alatt teljesítse, ami erősnek számít ebben a szegmensben és egyben jelzi, hogy a hibrid rendszer nem csak gazdaságos, hanem dinamikus is lehet. A maximális sebesség körülbelül 112 mph (180 km/h) — ez a kompromisszum nélküli teljesítmény‑ és hatékonyság‑egyensúly tipikus példája.
Amikor az Autocar tesztelői a vezetési élményt értékelték, külön kiemelték, hogy a Civic élvezetes vezetni, miközben a futómű jól kiegyensúlyozott: kellően feszes ahhoz, hogy stabilan vegye a kanyarokat, de nem olyan kemény, hogy kényelmetlen legyen — vagyis egy családi autóhoz képest izgalmasabb, de még mindig kényelmes hangolást kapott. A kormányzás „intuitív és pontos”, ami ritka dolog a mai városi‑hibrid autók között, és jól illik a Civic dinamikus karakteréhez.
A belső térre az Autocar szintén pozitív megjegyzéseket tett: amikor ez a generáció megjelent, a Honda végre letisztult, átgondolt belső dizájnnal rukkolt elő, amely a korábbi évek kusza műszerfalaihoz képest elegánsabb és jobban használható. A műszerfal síkját egy légbeömlő vízszintes rácsa futja át, ami vizuálisan szélesíti a belső teret, miközben a fizikai gombok és kapcsolók nagy része megmaradt a klímavezérlők és alapfunkciók kezelésére, ami pozitív, mert így nem mindig csak érintőképernyőt kell használni. Egyes kritikák szerint a multimédia rendszer még mindig „viszonylag alapfunkciós” és nem olyan csúcstechnológiás, mint néhány riválisnál, és az ülések is lehetnek támogatóbbak hosszabb utazásokon, de összességében a térérzet tágas és praktikus, különösen a hátsó lábtér és a csomagtér méretei tekintetében.
