Szégyellem a gyerekeimet, már a sírba taszítottak volna minket.

A fiam orvos lett. A férjemmel mindent megtettünk, hogy kifizessük a tanulmányait, és büszkék is vagyunk rá. A lányom óvónő, ami ugyan nem egy rangos szakma, de mégis fontos, hiszen a jövő nemzedékét tanítja. Mindketten dolgoznak, és jól élnek. Mindezt nekünk köszönhetik, mert mindig mellettük álltunk, segítettük őket.

A fiam nemrég a családjával Törökországban nyaralt. Láttam a képeket a Facebookon – minden csodás, elegáns és fényűző volt. Én viszont évtizedek óta nem hagytam el a szülővárosomat. Nem irigylem tőlük a nyaralást, de néha azt kívánom, bárcsak eszükbe jutna, hogy van egy anyjuk, aki világra hozta és felnevelte őket.

A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!

Leave a Comment