Néha esténként csak ülök, és azon gondolkodom, hol rontottam el. Én és a nővérem mindig segítettünk a szüleinknek, amikor idősek lettek. Nem kellett kérniük, tudtuk, hogy ez a dolgunk. A gyerekeim viszont mintha másképp gondolnák. Talán rosszul neveltem őket, hogy nem értették meg a család fontosságát?
Néha arra gondolok, hogy őszintén el kellene mondanom nekik, milyen nehéz most az életem. De aztán elbizonytalanodom. Vajon megértenék, vagy azt hinnék, túlzok? Végül csak magamban tartom az érzéseimet, és együtt élek a dilemmáimmal.
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
Leave a Comment