Négy év telt el, és a csend szinte fájóbb, mint maga a veszteség. A „nagy barátok” nem emlékeznek, a nyilvánosság hallgat, de egy közeli ismerős most megtörte a csendet. „Én már többször leutaztam a sírjához” – mondta. „Az irodám vitrinjén ott a portréja, az asztalomon a könyve. Sokszor előveszem, mert ő nem csak egy név volt. Ő példakép volt.” Szavai mögött ott a keserűség, és egy kimondatlan vád is: mintha tudatosan fordítottak volna hátat annak az embernek, aki egykor mindenkinek tükröt tartott.
A szavai ma is fájóan aktuálisak. Amikor majd újra választások jönnek, és „pörköltért, krumpliért, tésztáért” próbálják befolyásolni a legkiszolgáltatottabbakat, jusson eszünkbe,
mit mondott Bogdán László: „Ha arra keressük a választ, hogy miért van a cigányok között olyan sok pörköltös ember, akkor először is jó, ha tudjuk, hogy mekkora úr tud lenni a szükség. Nem ezeknek az embereknek a szégyene az, hogy oda szavaznak, ahol enni kapnak.”
VIA Videékinfo
VisszaKövetkező oldal
