Lemondott Magyar hatalmas a dráma!

Átgondolva felmenőim, Mádl Ferenc és Erőss Pál szavait er/ölc/ről, felelősségről, a/áz/tról, bizalomról, illetve példaként említve volt feleségem Varga Judit és Novák Katalin bátor, karakán felelősségvállalását és lemondását, én is hasonlóan teszek. Egy f/r/i mutasson példát a jövő nemzedékének is!

Ez is érdekelhet:

A rugózási komfort tekintetében pozitívabb benyomást tett ránk az olasz utakon kipróbált, passzív lengéscsillapítókkal felszerelt enyhe hibrid Tonale. Ez a változat jól kezelte az egyenetlen aszfaltot, és nem ütött fel zavaróan, még rosszabb útszakaszokon sem. Ezzel szemben a nehezebb plug-in hibrid változat a brit vidéki utakon már jóval kevésbé volt meggyőző. Itt nehezen találta meg az egyensúlyt a karosszériamozgások kontrollálása és a kényelmes rugózás között. A kapcsolható lengéscsillapítók sem segítettek ezen – az egyik beállítás túl lágy, míg a másik valamelyest feszesebb ugyan, de ez sem hozott érezhető javulást a stabilitás vagy összhang terén.

Bár a Tonale kanyarban valóban agilisebb, mint az átlagos kompakt SUV, az Alfa Romeo ikonikus modelljeitől – például a Giulia szedán gördülékeny, precíz futóművétől – még mindig távol áll. Minden igyekezet ellenére a Tonale inkább próbál „Alfa” lenni, mintsem valóban az is lenne. Ez nem jelenti azt, hogy rossz autó – csupán azt, hogy a márka sportos öröksége és ígéretei ellenére a vezetési élmény nem minden esetben váltja be maradéktalanul a hozzá fűzött reményeket.

Az elektromos változatot leginkább azonnal felismerhetjük a belső égésű motoros testvérmodellhez képest a sokkal futurisztikusabbra formált orr-részéről, amely szakít a benzines változat markáns, kissé morcos „nehézsúlyú” megjelenésével. E helyett letisztultabb, elegánsabb kialakítást kapott, amelynek koronája a látványos, hat nyílásos, megvilágított hűtőrács – ez vizuálisan egyértelműen elválasztja a két verziót egymástól. Ez a dizájnelem nem csupán esztétikai fogás: ha a KGM valóban újra szeretné pozicionálni márkáját, elengedhetetlen, hogy modelljei éjszaka is ugyanolyan karakteresen felismerhetők legyenek, mint nappali fényben.

Az elektromos Torres jóval kevésbé támaszkodik a benzines változat „kalandvágyó” karakterére, valószínűleg felismerve, hogy az elsőkerék-meghajtású elektromos crossoverek vásárlói ritkán keresik a sártól hemzsegő terepeket. Ezt tükrözi az is, hogy eltűntek róla az olyan ál-terepes díszítőelemek, mint a masszív vonószemet utánzó orrdísz vagy az erőteljes haspáncélt imitáló első lökhárító. Ugyanakkor a látványos, vastag tetősínek, a díszletként szolgáló hátsó „pótkeréktartó” és az álkötöző fülek továbbra is megmaradtak – ezek inkább vizuális hatást keltenek, mintsem valódi funkciót töltenének be.

A versenytársak között a Torres EVX kifejezetten karakteres és tetszetős jelenség, éles vonalaival és határozott arányaival szembetűnően eltér sok más elektromos crossover gömbölyded, névtelen megjelenésétől. Ez a formai markánsság egyfajta „felszíni presztízst” kölcsönöz az autónak – még ha nem is minden elem eredeti.

A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!