Így zajlott a bárbeszéd: – Ra/olni nem lehet?, – A szabadidődben azt csinálsz, amit akarsz…, – Ez erősebb volt egy kicsit! Köszönöm!, – Te dobtad fel, nem tudtam elmenni emellett.
Ekkor látni lehetett hogy Galambos rosszul lett egy kicsit a múltbéli megpróbáltatások miatt!
Forrás: MSN / FB / BPW
Ez is érdekelhet:
A Solterra utastere színek tekintetében igencsak szegényes képet mutat. Amint beszállunk az autóba, azonnal szembetűnik a különböző árnyalatú, de egyaránt szürke műanyagfelületek jelenléte, amelyek meglehetősen különböző textúrákkal rendelkeznek – ezek végighúzódnak a felső műszerfaltól egészen az alsó ajtóburkolatokig. Habár a gyártó igyekezett a belső tér valamelyest barátságosabbá tételére világosabb, némileg melegebb tónusú szövetekkel, amelyek például az elülső kezelőfelületeken jelennek meg, és a műbőr üléshuzat is láthatóan próbál prémium hatást kelteni, az összhatás mégis csalódást keltő. A végeredmény távol áll attól az elegáns és minőségi légkörtől, amit az ilyen anyaghasználat egy magasabb kategóriájú autóban megteremthetne.
Az összbenyomás inkább komor, már-már túlságosan is komoly. Az utastér hangulata nem barátságos vagy meghitt, sokkal inkább rideg, egyhangú. A középkonzolon alkalmazott fényes fekete (piano black) díszítések és a néhány krómhatású részlet valamelyest próbálnak vizuális érdeklődést kelteni, de ezek túl kevesek ahhoz, hogy eltereljék a figyelmet az olcsóbb hatású műanyag elemekről, különösen az emelt pozíciójú műszeregység környékén és az ajtókilincsek körül. A kérdés akaratlanul is felmerül: hol van az a dizájn vagy anyaghasználat, ami igazolná a közel 20 millió forintos (50 000 fontos) árcédulát?
Ha viszont a használhatóságot és az úgynevezett érzékelt minőséget nézzük, akkor a másodlagos kezelőszervek már sokkal jobb benyomást keltenek. A vaskos, határozott érzetű kormányoszlopi karok, valamint a jól kézbe simuló forgóváltó biztos, kellemes tapintási élményt nyújtanak. Kifejezetten dicséretre méltó, hogy az olyan alapvető funkciókhoz, mint a fűtés hőfokszabályzása, a menetmód-választás, a menetstabilizáló kikapcsolása vagy az egypedálos vezetés, külön fizikai gombok tartoznak, nem pedig egy túlzsúfolt érintőképernyőn kell őket keresgélni. Igaz, ez az elgondolás némileg zsúfolttá teszi a kormány középső részét, de használhatóság szempontjából még így is pozitívumként értékelhető.
A digitális műszeregység jól olvasható, a belső tárolóhelyek száma megfelelő, és a kezelőszervek elrendezése is logikus, legalábbis abban az esetben, ha sikerül megszoknunk a kissé furcsa vezetési pozíciót, amely elsőre mindenképp idegennek tűnhet.
