Egy szemfüles néző érdekes részletet szúrt ki az egyik epizódban. Mint írta:
„Néztem az adást, és feltűnt, hogy a hotel éttermében az a pincér, aki az étlapot hozta, korábban az egyik esküvőn vendégként is szerepelt. Elég furán hat, hogy ugyanazt az embert több szerepben is látni.” A megfigyelés gyorsan terjedni kezdett a kommentek között, sokan egyetértettek vele.
A hazai saját gyártású realityk esetében nem ritka, hogy statiszták, kisegítő személyzet vagy akár technikai stábtagok is felbukkannak kisebb szerepekben, hogy kitöltsék a jeleneteket. Ez persze önmagában nem feltétlenül baj, de kétségtelenül megtöri azt az illúziót, hogy minden pillanat teljesen spontán történik.
Ti mit gondoltok – ez még belefér, vagy már túl sok a „szerepcsere”
VIA FB / femcafe
Ez is érdekelhet:
Van egy nagyszerű út a közelemben, elég sok aszfalttal, ami helyenként kicsit göröngyössé válik, de a CX-5 ezt higgadtan kezelte. Még a gyerekek sem panaszkodtak, amikor elkéstünk az iskolából és csak döcögtünk tovább, pedig általában ők a kanárik a bányában, ha nincs minden rendben a karosszéria kormányozhatóságával.
És nem mi voltunk az egyetlenek. Richard Hill olvasónk írt nekünk, hogy mennyire tetszett neki a CX-5-öse (egy 2019-es 2.0 Sport Nav Eternal Blue színben, ugyanolyan színben, mint a miénk), dicsérve a megbízhatóságát és a gyártási minőségét. Érdekes módon kereskedői szerviztervet kötött – amivel nem kellett foglalkoznunk, amíg a CX-5-ösünk nálunk volt.
Hill havi 20 fontba kerül, és a helyi márkakereskedője „remek volt”, ami jó hír az internetes értékesítés korában. Az üzemanyag-fogyasztással is elégedett, 42 mpg-t sikerült megengednie a 2,0 literes benzinmotorjának.
Soha nem jutottunk ennek a közelébe a 2,5-ös motorunkkal, és továbbra is csalódás, hogy ilyen drága volt az autó fenntartása. Hill adata autópályán 110 km/h-val történő vezetésből származik, de még az én 190 kilométeres, teljes egészében autópályán történő utam az irodába során is mindössze 4,4 l/100 km-es fogyasztást eredményezett, és ez is 110 km/h-s utazósebességnél történt.
A dízel manapság lehet az antikrisztus, de egy több mint 1,5 tonnát nyomó, szívó, benzinüzemű SUV biztosan nem a megoldás. A hajtáslánc az egyetlen mumus a levesben. Számomra örökre ez marad a CX-5 gyenge láncszeme. A hatfokozatú automata sebességváltó olyan volt, mint egy CVT (úgy tűnik, a DVLA-nál valakinek van humorérzéke, a rendszámtábla alapján), mert amikor csak erőre vágytam, felpörgött 5000-es fordulatszámra, és ott állt, dübörögve, alig látszott rajta valami, mint egy csapat parlamenti képviselő.
Egy korábbi beszámolómban összehasonlítottam a beállítást Nigel Farage-éval (sok a mutatvány, de semmi a siker), és azóta sem lett jobb, annak ellenére, hogy a kilométerek gyűltek, és beállt az idő. Egy beszámoló erejéig kipróbáltam az első generációs CX-5-öt, és a dízele sokkal kellemesebbnek érződött. Furcsa, hogy a Mazda ennyi energiát fektetett abba, hogy az autó jól kezelhető legyen, csak hogy aztán egy olyan motorral rontsa el, ami nem ösztönöz a futómű kihasználására.
