A „halál” itt nem fizikai, hanem lelki – egy korszak vége, amely talán egy új, érettebb Viki születésének a kezdete. Mert néha a léleknek is meg kell halnia egy kicsit, hogy újra élni tudjon.
Forrás: MSN / FB / TTOK
Ez is érdekelhet:
Magának a motornak a járáskultúrája rendben van, de erőteljes gyorsításnál hangossá válik, és a 162 lóerős teljesítmény a V6-os méretéhez képest kissé csalódást keltő. Összességében a kisebb, 2,0 literes változat valószínűleg jobb választás: bár karaktere nyersebb, hangja durvább, teljesítményben nincs nagy lemaradásban, és összességében kiegyensúlyozottabb csomagot kínál. Az 1,6-os viszont túlságosan gyenge ahhoz, hogy méltó legyen a Coupé sportos megjelenéséhez – a látvány és a vezetési élmény közötti kontraszt szinte komikus.
Menet közben a Hyundai Coupé inkább nyugodt, egyenletes tempójú utazásokhoz illik, semmint hegyi szerpentinekhez vagy dinamikus kanyarvadászathoz. Az autó karosszériája hátsó részéről azonban kellemetlen menetzajok – főként gumiabroncs- és szélzaj – szűrődnek be. Városi környezetben sem teljesít fényesen: a futómű rosszul viseli az úthibákat, a kátyúk és egyenetlenségek érezhetően rázkódtatják az autót. A kormányzás ugyan megfelelően nehéz érzetű, de hiányzik belőle a valódi visszajelzés, így a vezető nem érzi pontosan, mi történik az első kerekek alatt. Ahogy az ember egyre jobban próbára teszi az autót, úgy válnak nyilvánvalóvá a hiányosságai: a Coupé nem elég stabil, kanyarba forduláskor bizonytalan, „úszós” érzést kelt. Mindez különösen csalódást keltő annak fényében, hogy a külseje alapján egy dinamikus, precíz sportautót várnánk – ehelyett inkább egy látványos, de középszerűen vezethető kupét kapunk.
