„Ez túl sok véletlen egyszerre” – írja egy kommentelő, míg mások szerint „régi sé/elmek és el nem rendezett ügyek” vezethettek az újabb botr/nyhoz. A találgatások futótűzként terjednek, sokan már kész tényként kezelik az összefüggést – noha bizonyíték egyelőre nincs, és a hatóságok sem erősítettek meg semmit.
Forrás: MSN / FB / TTOK
Ez is érdekelhet:
Egyébként a futómű felépítése a megszokott: hagyományos passzív lengéscsillapítók és csavarrugók dolgoznak, elöl MacPherson rugóstagokkal, hátul pedig csatolt lengőkaros, torziós gerendás megoldással. A Renault szerint a Clio minden változatát – az eltérő tömegük ellenére – úgy hangolták, hogy azonos vezethetőséget nyújtsanak, így nem érdemes azt gondolni, hogy egy drágább, Alpine emblémával ellátott kivitel érezhetően élvezetesebb, „szaftosabb” futóművet kínálna. A különbségek inkább érzetben és megjelenésben jelennek meg, nem pedig a kanyarvételi képességekben.
A hajtásláncok szintén ismerős alapokra épülnek. A Clio megkapja a meglévő háromhengeres TCe benzinmotor átdolgozott változatát, amely immár 114 lóerőt teljesít, ami 25 lóerős növekedést jelent. Alternatívaként választható a jelenlegi E-Tech teljes hibrid hajtáslánc felfrissített verziója is, amelynek összteljesítménye 15 lóerővel, 158 lóerőre emelkedett.
Ez utóbbi felel a lökettérfogat növekedéséért is. Míg az eddigi E-Tech rendszerben egy szívó, 1,6 literes négyhengeres benzinmotor dolgozott, addig itt már egy 1,8 literes egység került beépítésre. Lényegében ugyanarról a hajtásláncról van szó, amely a Dacia Bigsterben is megtalálható, bár a Clio esetében némi elektronikai és kipufogóoldali finomhangolással valamivel nagyobb teljesítményt értek el. Az eredmény egy élénkebb karakterű kisautó, amely 0-ról 62 mérföld/órára 8,3 másodperc alatt gyorsul, ami körülbelül egy másodperccel jobb érték, mint a korábbi modellé.
