Kiara végül kimondta azt is, amit mindenki tudni akart: egyetlen, teljesen átlagos jelenetért nagyjából félmillió forint üti a markát. Egy nap, néha két nap forgatás, reggel 7-től akár este 7-ig – 12 órás műszakok, komoly fizikai és lelki terhelés. „Ezért fizetnek többet, mert egy életen át tartó következménye van” – magyarázta.
A pénzt azonban nem szórja el ész nélkül: befektet, tudatosan gazdálkodik, időnként teljesen leáll a munkákkal. Hogy mi teszi boldoggá? A szabadság. A meleg víz. Az utazás. Az, hogy nem kell megnéznie az árakat. És hogy nincs főnöke. Ez az az ár, amit Kiara kifizetett – és az az összeg, amit most már mindenki irigykedve számolgat.
VIA Index
A futómű a rugózási komfortot részesítette előnyben: egy klasszikus MacPherson‑rugóstagos elöl és merev híd hátra konfiguráció biztosította, hogy az aszfalt‑hibákat a lehető legjobban elnyelje. A kanyarokban érezhető volt a testoldás és a viszonylag lassú kormányreakció — de ez nem volt meglepő egy olyan autónál, amely fő célja a mindennapi komfort volt és nem a sportos vezetés.
A csomagtér tágassága és a praktikum ma is tiszteletet parancsol: a kombi (245) változat például hatalmas rakodóteret kínált egy közel négy méternyire növelt hosszúságú járműben, ami családi vagy kereskedelmi használatra is ideálissá tette. A padló alatti tároló még plusz helyet adott a praktikus pakoláshoz — ez akkoriban kifejezetten előremutató megoldásnak számított.
A 240‑es sorozat hosszú gyártási ciklusa során több frissítést és modernizációt kapott — különösen 1981‑ben és 1986‑ban — hogy versenyképes maradjon a kor autópiacán, miközben megőrizte jellegzetes megjelenését.
Manapság a Volvo 240 igazi klasszikusnak számít. Sok autórajongó szereti őket egyszerűségük, tartósságuk és könnyű szerelhetőségük miatt — ezek a motorok és mechanikai elemek gyakran kiállnak százezreket, sőt akár több százezer kilométert is, ha megfelelően karbantartják őket. Ugyanakkor mint bármely régi autónál, a rozsda elleni védelem kulcsfontosságú: a sárvédők, küszöbök és más szerkezeti elemek környékén gyakran felüti fejét a korrózió, ha nem figyelnek rá.
Bár a 240‑esek értéke emelkedik a klasszikus autók piacán — egykor olcsón hozzá lehetett jutni ilyen veteránhoz — ma már a jobb állapotú, jól karbantartott példányok több ezer fontot érnek, hiszen egyre kevesebb a jó állapotú, rozsdamentes példány.
A Volvo 240 nem pusztán egy 1970/80/90‑es évekbeli autó: egy szimbolikus darab, amely a biztonság, tartósság és praktikum kombinációjával vívta ki rajongói tiszteletet. A szögletes formák és letisztult svéd dizájn ma már klasszikusnak számítanak, és az autó továbbra is fontos mérföldkő a Volvo történetében — egy olyan modell, amely több mint egy évtizeden át szolgálta tulajdonosait megbízható, egyszerű és szerethető módon.
