A kórházi kaland inkább emlékeztetett kafkai vízióra, mint egészségügyi protokollra. Magas láz, de nincs antibiotikum. Van recept, de nincs, aki kiadja. Van beteg, de csak szabály van hozzá. A rendszer precíz, csak a túlélés csúszik ki belőle. A mentő végül jött – egy zörgő, házilag buherált dinnyeszállító – de célba ért.
A veszprémi orvosok és nővérek igazi hősként álltak helyt, csak épp egy adminisztratív kártyavár közepén. Az első napi menü: infúzió és oxigén. Repetázható. A desszert mézpótló, örök emlékbe hazavive. Miközben remek veszprémi orvosokkal és odaadó nővérekkel izgulhattam két napig, hogy az a bizonyos szervem meggondolja-e a felmondását.
Az intenzívről:
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
—>> KÖVETKEZŐ OLDAL
Ez is érdekelhet:
A Kia már 2010-ben, a harmadik generációs Sportage bevezetésével felismerte az egyre növekvő igényt a kissé sportosabb, kupés vonalvezetésű SUV-ok iránt. Bár a legújabb verziót hivatalosan sosem nevezték így, lényegében ugyanazt a filozófiát követi: egy dizájnközpontú modell, amely nem kínál annyi utasteret, mint a dobozosabb formavilágú középkategóriás riválisok, például a Toyota RAV4.
Ha mérőszalaggal nézzük meg az új modell belső méreteit, gyorsan nyilvánvalóvá válik ez a különbség. Az egyik tesztautónk, a GT-Line S felszereltségű csúcsmodell, amelyben panoráma üvegtető is helyet kapott, mindössze 920 mm-nyi távolságot kínált a hátsó ülés ülőlapja és a tetőkárpit között – ami nagyjából annyi fejtér, mint amit egy átlagos kompakt ferdehátú tud. (A Toyota RAV4 például 80 mm-rel többet kínál.) A lábtér ugyan bőkezűbb, de még így sem ez az a családi autó, amit akkor választanánk, ha felnőtt gyerekeket is szállítanunk kellene.
A modellfrissítés során a belső térből eltűnt a korábbi fényes fekete műanyag, amely túl könnyen összepiszkolódott ujjlenyomatokkal és maszatokkal.
– Richard Lane, a közúti tesztek helyettes szerkesztője
A második sor felnőttek számára korlátozott kényelme ellenére a belső tér határozottan figyelemfelkeltő és ambiciózus. Látványos dizájnelemek – például a tomahawk alakú légbeömlők és a széles képernyős, műszerfalba integrált infotainment-panel – rögtön magukra vonják a figyelmet. Bár könnyen felfedezhetők benne olcsóbb, keményebb műanyagok is, az utastér összességében mégis meggyőző benyomást kelt.
A vezetőülés kényelmes, az ülőlap megfelelő szögben támasztja alá a combokat, és az oldaltartás is korrekt. A kezelőszervek elrendezése ergonomikus, a digitális műszeregység jól látható, a kijelző grafikai megjelenítése pedig éles és tiszta.
A mellette elhelyezkedő infotainment rendszer könnyen használható: többnyire érintőképernyős vezérlésű, de egy sor fizikai gyorsgomb is található rajta, amelyek funkciója átállítható a klíma és szellőzés vezérlésére – ez megkönnyíti a használatot.
A második sorban a Kia praktikus tárolóhorgokat és USB-C töltőportokat helyezett el az első ülések háttámláján – ezek hasznos és figyelmes részletek. Hátrébb a csomagtartó is általában véve jónak mondható, habár az ülés háttámlájáig mért rakodási hossza 850 mm, ami 110 mm-rel kevesebb, mint a RAV4-é.
A csomagtér padlója alatt is találunk használható tárolóhelyet, van külön hely a csomagtérroló elhelyezésére, ha kivesszük, valamint további táskafülek és egy 12 voltos aljzat is rendelkezésre áll.
Ami a tisztán rakodható teret illeti, némileg csalódást keltő, hogy a hátsó ülések nem hajthatók teljesen síkba – ez is újabb jele annak, hogy a Sportage nem a legpraktikusabb választás a kategóriájában.
