A tragédia azonban nem előzmény nélküli. Dudás Miki nagypapája, az idős Dudás István most élete legnagyobb fájdalmát éli át: nemcsak az unokáját, hanem korábban a fiát is elveszítette – mindkettőjüket bru/t/á/lis bánta/mazás érte.
A sportoló édesapját másfél évvel ezelőtt ver/ték össze annyira, hogy fél év kóma után tavaly februárban meghalt. Most pedig a család újra gyász0l.
– A fiamat is tönkre tették ezek a szemetek, most pedig az unokámat verték meg… – tört ki a fájdalom a nyolcvanas éveiben járó férfiból, amikor a Blikk telefonon elérte.
A nagypapa, István a következőket árulta el:
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
—>> KÖVETKEZŐ OLDAL
Ez is érdekelhet:
Még nem próbáltuk ki a mild-hybrid B5-öt, de papíron jóval lassabb, és ahogy a facelift előtti verzióval való ismerkedés is sugallta, úgy fog tűnni, mintha az idő nagy részében keményebben kellene dolgoznia, bár a frissített verzióval még várnunk kell, hogy megerősítsük ezt. Akár csendesebb, akár nem, a B5 fogyasztása (alig 30 mpg) azt jelenti, hogy gyakran kell benzinkútra járni. Annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedben mélyen behatolt a prémium autók világába, a Volvo soha nem sikerült különösen versenyképes kompromisszumot kötnie a rugózás és a kezelhetőség terén. Ez továbbra is igaz, még akkor is, ha a dolgok javultak a 2017-es közúti tesztünk óta, ahol az XC60 csupán két és fél csillagot kapott ebben a részben.
Tesztautónk – akárcsak akkor – légrugós felfüggesztéssel gurult, amit az Ultra felszereltség alapfelszereltségként tartalmaz. Az egyenetlen felületeken való utazás enyhén üregesnek érződik, míg a nagyobb aszimmetrikus behatások ringatózó érzetet keltenek. Nem annyira zavaró, hogy ne lehetne hozzászokni – csak érdekes módon megoldatlan. Az XC60 szépen simul az autópályán, és kellemesen csendesnek bizonyult, 112 km/h-s sebességnél egy decibellel kevesebbet produkálva, mint az Audi Q5 TDI.
Az XC60 továbbra is egy olyan autó, amelynek nincs nagyobb dinamikus ambíciója, mint a könnyedség és a megbízhatóság. Ennek érdekében viszonylag lassú, könnyed kormányzással rendelkezik, sima érzettel és lineáris reakciókkal, de semmilyen visszacsatolással. A T8 esetében, mivel a 306 lóerő csak az első kerekekhez jut, ez szándékos döntés lehet a nyomatékkormányzás kiküszöbölésére. Ha így van, akkor minden bizonnyal eléri ezt a célt, de az XC60 vezetési élményét is meglehetősen távolságtartóvá teszi. A közvetlen tapadás és a kanyarodási reakciók valójában egészen jók. A Volvo vezetéstámogató funkciói most egy generációnyi lemaradásban vannak. Míg a sávtartó asszisztens nem tolakodó, a sebességtúllépésre figyelmeztető rendszer pedig könnyen kikapcsolható, a sebességtartó automatika meglehetősen egyszerűnek érződik. Az adaptív sebességtartó automatika meglehetősen lassan reagál és könnyen megijed, a Pilot Assist pedig oktalanul pontosan a sáv közepén tartja az autót, látszólag tudomást sem véve a környezetéről. Míg a Volvók korábban felkínálták a standard sebességtartó automatika vagy a sebességkorlátozó közötti váltás lehetőségét, ezt a lehetőséget 2025-től megszüntették.
