A hétfő esti dupla epizódban Rebeka és Zsolt, valamint Rita és Sanya esküvője még idillinek tűnt, de amikor a második részben feltűnt Dani és Kármen, az egész műsor átváltott egy valóságos érzelmi aknamezőbe. A kigyúrt, magabiztos sármőr épp a nagy napra készült, amikor megérkezett a múltja, és mindent felborított. A nézők szó szerint felrobbantották a kommentmezőt: „Ki hívta meg az exet?!”, „Ez tuti rendezett jelenet volt!”, „Kármen helyében már rég elrohantam volna!” – záporoztak a reakciók.
A feszültség a tetőpontra emelkedett:
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
—>> KÖVETKEZŐ OLDAL
Ez is érdekelhet:
Semmi sem valóságos többé. Ez egy kicsit túlzás, rendben van, de ahogy a világunk fizikaiból digitálissá válik, úgy tűnik számomra, hogy működése elvonttá válik.
Ez a hardver és a szoftver közötti különbség: még egy nem tech-szakértő is ránézhet egy számítógépre, és láthatja, hogy fizikai alkatrészekből áll, de a rajta futó programok nem kézzelfoghatók vagy érthetők. Így amikor valami szoftverrel kapcsolatos probléma merül fel, fogalmunk sincs, miért, nem tudjuk megvizsgálni a problémát, és biztosan nem tudjuk megjavítani.
Ez az absztrakció nagyon aggasztónak tűnik, különösen olyan helyzetekben, ahol nincsenek megkerülő megoldások.
Mondjuk az ülésfűtés: amikor billenőkaron vannak, általában működnek, ha pedig nem, akkor a kapcsoló hibás, vagy valamelyik vezetékezés. Ha egy képernyőn megjelenő ikonról van szó, amit nem lehet megnyomni, mit lehet tenni? Kapcsold ki és be újra az autót – de ha ez nem működik?
Ahogy beköszöntött az ősz, azt tapasztaltam, hogy ezek az ikonikus figurák a Peugeot 408-asomban körülbelül annyira voltak hajlandóak dolgozni, mint a vasúti személyzet: mindennap drukkoltunk, aztán a felüknél már-már kétségbeesés uralkodott.
Legalábbis a klímaberendezés sosem követte a példáját, ahogy az az öreg Seat Leonomban történt. Na, ez már túl sok volt.
Időnként csatlakozási problémákkal küzdöttem a 408 vezeték nélküli Apple CarPlay rendszerével, amelyen keresztül podcastokat és zenét hallgatok, valamint navigációt használok. A hang leáll és nem indul újra, ami nagyon frusztráló, és az élő forgalmi információk hiánya potenciálisan romboló lehet a csúcsforgalomban történő ingázás során.
Ezért örömmel értesültem egy este, hogy a 408-as képes vezeték nélküli szoftverfrissítéseket kapni – ami még mindig újszerű és fantasztikus újítás. Az érintőképernyő azt mutatta, hogy a frissítés mindössze 11 percet vesz igénybe, ezért leültem, hogy lássam, ahogy letöltődik és települ. (Megjegyzendő, hogy a folyamat alatt nem lehet használni az autót.
Szerencsére elhalasztható.) Tizenegy percig tartott valóban, de elkeseredve tapasztaltam, hogy ahelyett, hogy a néhány bosszantó apróságot kijavította volna, néhány egyszerű játékkal is bővült. Arra az esetre, ha unatkoznék az autóban várakozva, azt írta ki. Úgy értem, van egy könyvem és egy telefonom erre.
Másnap újabb 11 perces frissítés érkezett, de mivel a neve ismét csupán „amélioration des performances” volt (köszönet Normandiai Vilmosnak a rokon értelmű kifejezésekért), fogalmam sincs, mi történt valójában.
Aztán jött egy harmadik – bár ennek körülbelül 25 percig kellett volna tartania. Feltételezem, hogy lassabb volt, mert focimeccsen voltam, nem otthon, ahol egy 5G-s adatátviteli torony van alig 100 méterre.
