„Apaként is küzdök” – túlterhelt és kimerült. Tabáni mindent megtesz, hogy helytálljon otthon is, de nem tagadja: a két hiperaktív kisfia mellett gyakran érzi magát teljesen kimerültnek. – Állandóan harcolnak, rengeteg energiát visz el a nevelésük – meséli. A nagyobbik fiúban már most látja a zenei tehetséget, de az énekes szerint ez a pálya rengeteg buktatót rejt, és ma már az sem elég, ha valaki jól énekel.
EZÉRT CSÚSZTAK MEG A DOLGOK
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
—>> KÖVETKEZŐ OLDAL
Ez is érdekelhet:
Bár a második generációs Volvo XC90 minden tekintetben új modellként debütált, vizuálisan nem jelentett radikális eltérést az elődjétől. Inkább az eredeti koncepció finoman átdolgozott változatának tekinthető: egy nagy, szögletes, magas övvonalú hétüléses SUV a Volvo stílusában. Letisztult, funkcionális megjelenésével és olyan ötletes részletekkel, mint a „Thor kalapácsa” formájú LED fényszórók, az XC90 kiemelkedett az unalmas riválisok – például az Audi Q7 vagy a Kia Sorento – közül.
Az autó technikai alapjai azonban sokkal innovatívabbak voltak. Az XC90 volt az első modell, amely a Volvo új, moduláris SPAR (Scaleable Product Architecture) platformjára épült. Ez az építési mód a gyártó állítása szerint a lehető legnagyobb arányban alkalmazott forróformázott bóracélt, ennek köszönhetően pedig az autó nagyobb, könnyebb, biztonságosabb és jobban kiegyensúlyozott lett. A platform lehetővé tette a rövidebb túlnyúlásokat és a hosszabb tengelytávot, amit az is elősegített, hogy az orr-rész kialakítása kizárólag négyhengeres motorok befogadására lett tervezve.
A belső tér megőrzését és a tömegcsökkentést szolgálta a hátsó tengelybe épített keresztirányú kompozit laprugó is. Alternatívaként légrugós felfüggesztés is elérhető volt, amely többféle vezetési módot kínált, köztük egy terepbeállítást, amely 40 mm-rel megemelte a karosszériát. Bár a Volvo nem terepjárónak szánta az XC90-et, az első változatok kizárólag összkerékhajtással készültek. Ez egy ötödik generációs Haldex-kuplungos rendszerre épült, amely szükség esetén akár a teljes nyomatékot a hátsó tengelyre tudta irányítani.
A T8 plug-in hibrid kivitel ettől eltért: ebben a hátsó tengely hajtását egy 81 lóerős villanymotor végezte. Elöl ugyanaz a 317 lóerős, turbófeltöltős és kompresszoros benzines motor dolgozott, mint a T6-ban. Ez a négyhengeres egység teljesítményben felülmúlta az elődmodell V8-asát, miközben CO₂-kibocsátása mindössze 179 g/km volt. A D5-ös dízelmotor még tovább ment: 222 lóerős teljesítmény és 470 Nm nyomaték mellett 149 g/km-es CO₂-kibocsátással üzemelt, amivel a kéttonnás XC90 egyes paramétereiben felvette a versenyt a hátsókerék-hajtású BMW X5-tel is.
