„A j*rv*ny mindent elvitt” – utána semmi sem maradt a régiben.
Tabáni életét is alapjaiban rázta meg. – A pandémia anyagilag lenullázott. Azóta sem állt helyre semmi – fogalmazott. Ugyan próbálja a mélypontokat zeneileg feldolgozni, de nem tagadja: sokszor úgy érzi, teljesen el van veszve. – Talán ettől lesz hitelesebb a zeném, de nagyon nehéz ez az út – tette hozzá.
VIA Blikk
Ez is érdekelhet:
A Volvo komoly kihívással nézett szembe az XC90-essel, hiszen olyan presztízsmárkák ellen kellett felvennie a versenyt, mint az elegáns Audi Q7 vagy a brit Land Rover modellek, amelyek a modern formatervezést szinte tökélyre vitték. Bár az XC90 a látványos dizájnban nem előzte meg ezeket a riválisokat – különösen nem az olcsóbb felszereltségi szinteken –, egészen más megközelítést választott: skandináv visszafogottságot, praktikumot és jól átgondolt megoldásokat kínált.
A Volvo nem próbált meg lenyűgözni feltűnő anyaghasználattal vagy technológiai trükkökkel; helyette egy intuitív, letisztult és nyugodt belső teret alkotott. A függőleges érintőképernyő segítségével minimalizálni tudta a fizikai gombokat anélkül, hogy elveszítette volna a szükséges kezelőszerveket, így a műszerfal rendezett és harmonikus hatást keltett – inkább egy ízléses nappalira emlékeztetett, mintsem egy technológiával túlzsúfolt autóbelsőre.
Bizonyos részletek – mint a túlméretezett kormánygombok vagy a funkcionális váltókar – inkább a praktikumot szolgálták, mint az esztétikumot, de ezek sem tűntek olyannak, amelyeket hosszú távon zavarónak éreznénk – sőt, inkább ellenkezőleg. Minden arra utalt, hogy ezek a megoldások hosszú éveken át jól használhatók lesznek.
A térkínálat is az XC90 erősségei közé tartozott. A második üléssor tágas és sokoldalú volt, míg a harmadik sor – ami sok SUV esetében csak gyerekeknek megfelelő – itt meglepően felnőttbarát kialakítást kapott. Ez részben a Volvo hagyományosan szögletes formavilágának köszönhető, amely talán nem kelt izgalmat a szemnek, viszont bőséges fej- és lábteret biztosít. A harmadik sori ülések kényelme szinte megegyezett a második soréval, csupán az állíthatóság hiányzott.
Az ülések ledöntése egy sík raktérpadló kialakításához kézi erővel történt, ami némi erőfeszítést igényelt, de működött. Később az elektromos mozgatású ülések ezt a kényelmetlenséget is orvosolták. A kéz nélküli nyitással is működő elektromos csomagtérajtó pedig modern kényelmet biztosított.
Az XC90 nem hivalkodással, hanem mélyreható, jól átgondolt megoldásaival nyerte el a tetszést – olyan autóként, amely csendben könnyíti meg a mindennapokat, ahelyett hogy a státuszát hirdetné.
