A sportoló Lakatos Levente podcastjében mesélt arról, hogyan élte meg a házasságát és az utána következő támadásokat. Szerinte volt férje állításainak semmi közük a valósághoz, és egyértelműen visszautasította az őt ért jelzőket.
„Ha harminc évig mindenki egy kedves, empatikus sportolót látott bennem, akkor tényleg hihető, hogy egyetlen hónap alatt váltam minden rossz megtestesítőjévé?” – tette fel a költői kérdést. Viki azt is elárulta: már az elején jelezte, hogy Attila nem az esete, és csak akkor tudna működni köztük bármi, ha a személyisége más lenne. Nem lett más. A kémia elmaradt, a feszültség viszont napról napra nőtt.
És ekkor jött az, ami mindent megmagyaráz:
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
—>> KÖVETKEZŐ OLDAL
–
Gyakran kritizáltuk az egyetlen vezérlőt, de az igazság az, hogy még ez az elrendezés is jobban működik. Kár érte, mert az Accord kiváló vezetési pozícióval rendelkezik, a műszerek vonzóak és könnyen leolvashatók, a műszerfal és a kárpitozás minősége pedig több mint megfelelő az autó pozicionálásához. A Honda 2010-ben megpróbált megoldást találni ezekre a problémákra azzal, hogy a külső módosítások mellett a belső teret is felfrissítette. Bár a belső változtatások – beleértve az új sötét ezüst paneleket és az ajtókilincsek és a kézifék fényes ezüst felületét – elegánsnak tűnhetnek, valójában nem oldották meg az alapvető problémákat.
De az alapvető dizájn és elrendezés mellett volt egy másik probléma is. Az autó jelentős méretéhez képest meglepően kevés a hely hátul, mind a lábak, mind a fej számára. Négy felnőtt kétszer is meggondolja, mielőtt több száz kilométerre indul. A csomagtartó is meglehetősen kicsi, és rosszul van elrendezve az új hátsó felfüggesztés jelentős benyomása miatt.
Az Accord Tourerben valóban javultak a dolgok. Tele van olyan apróságokkal, amelyek élvezetessé teszik a kombival való életet: például padló alatti tárolórekeszek, rögzítőkampók és nagy oldalsó csomagtartók. Alacsony a raktérpadlója és széles a csomagtérajtója is. Tehát ha nem a legnagyobb szállítókapacitásra vágysz, akkor is teljesen logikus választás. „Már majdnem elég jó” – foglalta össze az Accord teljesítményét az akkori alapvető 2,2 literes dízelmotorral felszerelve. A motor 148 lóerőt ad le – 10 lóerővel többet, mint a régi Accord –, mégis megőrzi dicséretesen sima járását. És bár az össztömeg nőtt, ez nem volt elég ahhoz, hogy nagy rést üssön az amúgy is meglehetősen kellemes gyorsuláson. A Honda saját adatai szerint a 0-ról 100 km/órára (100 km/órára) mindössze 9,5 másodperc alatt gyorsul, ezt az időt a tesztelés során 100 km/órának (100 km/órának) feleltettük meg.
