Az élő műsor közben történt a kínos baki. A nézők döbbenten figyelték, amikor Curtis egy ponton elcsúszott a dal szövegével, és láthatóan kiesett neki a következő sor. Bár a produkció végül folytatódott, a pillanat sokaknak feltűnt, és hamar beszédtéma lett. Az élő adás varázsa ugyanis ilyen: nincs visszavágás, nincs újrapróbálás – ha hiba történik, azt milliók látják.
A rapper végül a műsor után úgy érezte, meg kell szólalnia a bakiról. EZZEL MAGYARÁZTA A HIBÁT:
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
—>> KÖVETKEZŐ OLDAL
A Panda története 1980‑ban kezdődött, amikor a Fiat egy olyan megfizethető, praktikus és egyszerű kisautót szeretett volna alkotni, amely képes ellátni a mindennapi közlekedés feladatait anélkül, hogy felesleges komplikációkat vagy magas költségeket hozna magával. Ennek a célnak megfelelően a első generáció rendkívül puritán filozófiával készült: egyszerű formavilág, minimális felesleges műszaki tartalom és olyan megoldások jellemezték, amelyek a gyártási költségek csökkentését szolgálták, miközben lehetővé tették a tágasabb belső teret. A Panda Mk1‑es változata olyan részleteket hordozott, mint az alacsony súly, a könnyű vezethetőség és a meglepően tág utastér, amit a korabeli kisautókhoz képest nagyobb hasznos hellyel kombináltak, így a rivaldafénybe került modell már első megjelenésekor lenyűgözte a közönséget. A motorválaszték puritán volt, és az autó nem a teljesítményről, hanem a használhatóságról és az alacsony fenntartási költségről szólt.
Az első Panda nem csupán egy újabb kisautó volt; egyszerű, mégis frappáns megoldásaival azonnal a vásárlók szívébe lopta magát. A tervezők a költséghatékonyságot nem a minőség rovására tervezve valósították meg: a karosszéria alsó részén kopásálló műanyag bevonat volt, ami védelemként és praktikus érvként egyaránt szolgált. A sík üvegezés és a könnyű belső kialakítás nem a luxust, hanem az okosan megalkotott mindennapi használhatóságot helyezte előtérbe. A Panda eredeti koncepciója mindezek révén azt a célt szolgálta, hogy egy kisautó ne legyen csupán olcsó, hanem legyen élhető, praktikus és – a maga módján – szerethető is.
A második generáció (ugyan szintén „Mk1” kódnéven folytatott modell fejlesztése, majd 1986‑tól „Mk2” néven futó változat) már több fejlesztést hozott, miközben továbbra is hű maradt a Panda lényegéhez. Ebben a változatban már négyhengeres motorok váltották a korábbi egységeket, ami jobb menettulajdonságokat és nagyobb rugalmasságot biztosított a vezetők számára. Ezzel párhuzamosan a konstrukció megerősített hátsó futóművet és merevebb karosszériát kapott, ami növelte az általános stabilitást és a biztonság érzetét. A Panda egyre több elismerést szerzett az olasz és európai piacon, és a kisautó mellett a változatok száma is bővült: a 4×4‑es változat különösen híressé vált, mivel manuálisan kapcsolható összkerékhajtást és extra alacsony első fokozatot kínált, ami nem csak városi környezetben, hanem terepen is meglepően hatékony robotot biztosított. Ez a modell nem csupán városi kisautó volt, hanem egy olyan „kis terepjáró”, amely kedvező árért cserébe kiemelkedő rugalmasságot nyújtott.
