Ezeket a szavakat egy 70 éves nő mondta nekem egy padon ülve, miközben a parkban néztük az őszi levelek táncát. A keze ráncos volt, a tekintete viszont mély – tele emlékkel, fájdalommal, szeretettel. MUTATJUK A MEGHATÓ DRÁMAI RÉSZLETEKET!
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
—>> KÖVETKEZŐ OLDAL
Ez is érdekelhet:
A Toyota Hilux kínálatában szereplő 2,5 literes dízelmotor tartósságáról híres, hosszú távon megbízható munkagép benyomását kelti – nem véletlenül választják sokan világszerte kemény terepen is. Ennek ellenére, ha a teljesítmény is szempont, akkor egyértelműen előnyösebb a Land Cruiserből átvett, izmosabb 3,0 literes erőforrást választani. A gyorsulási adatok ugyan nem sportautósak – a 0–100 km/órás sprintet a kézi váltós verzió 12,1 másodperc alatt, az ötfokozatú automata pedig 12,0 másodperc alatt teljesíti –, de a jármű méretét és súlyát figyelembe véve ez korrekt eredmény. Országúton, állandó sebességgel haladva a motor kifejezetten kulturáltan működik, finoman jár, így hosszabb távon is kellemes társ lehet.
Ugyanakkor a Hilux klasszikus, hátul merev tengelyes, hátsókerekes hajtáslánca miatt a terheletlen hátsó rész meglehetősen könnyű, ami kanyarodáskor kellemetlen meglepetéseket okozhat: a hátsó kerekek könnyen elveszítik tapadásukat, és az autó hátulja kitörhet, különösen csúszós úton vagy terhelés nélkül. Ez a viselkedés jól ismert a platós pick-up kategóriában, és inkább vezetési stílus kérdése, hogyan kezeljük.
Ami a költségeket illeti, a gazdaságosság szempontjából a kisebb, 2,5 literes dízelmotor a kedvezőbb választás. Átlagfogyasztása 38,7 mérföld/gallon (ami nagyjából 7,3 liter/100 km-nek felel meg), CO₂-kibocsátása pedig 194 g/km. Ez azonban még mindig a magasabb környezetvédelmi kategóriába esik, így az éves brit gépjárműadó (Vehicle Excise Duty) összege 265 font. Aki tehát olcsó fenntarthatóságban gondolkodik, ezzel a változattal járhat a legjobban.