Magyar Péter bement a székesfehérvári kórházba

Magyar Péter ellátogatott a székesfehérvári szülészetre, ahol több mint két hete nem folyik iható víz a csapból, és ahol az újszülötteket is palackból kell fürdetni. A kórház csak Magyart engedte be, aki körülbelül egy órát töltött az intézményben. MUTATJUK A RÉSZLETEKET!

A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!

—>> KÖVETKEZŐ OLDAL

Ez is érdekelhet:

A hibrid változat technikai háttere elsőre talán bonyolultnak tűnhet, ám a valóságban teljesen magától értetődően működik. Városi közlekedésnél vagy kisebb településeken gyakran lehet tisztán elektromos módban közlekedni, ami teljesen csendes és sima élményt nyújt. Ha viszont nagyobb teljesítményre van szükség, a benzines motor észrevétlenül, finoman kapcsolódik be, anélkül hogy rázná az autót vagy megtörné a vezetés ritmusát.

A Clio legfőbb erőssége továbbra is városi környezetben mutatkozik meg – különösen jól használható a közepes fordulatszámon elérhető nyomaték, ami miatt sokkal dinamikusabbnak tűnik, mint amit a 9,3 másodperces 0–100 km/h gyorsulása sugall. Nagyobb sebességnél azonban már előjön a négyhengeres motor durvább, morgósabb hangja, különösen erőteljes gyorsításnál – ez kissé rontja az összbenyomást, de még mindig elfogadható kompromisszumnak számít a többi erőssége mellett.

Az új Clio már alig emlékeztet arra a jól ismert, jellegzetesen francia kisautós karakterre, amit a korábbi generációk képviseltek. Az a könnyedség, játékosság, amit egy régi Citroën 2CV vagy akár egy Peugeot 205 nyújtott, már szinte teljesen eltűnt a modern kisautók világából – beleértve az új Cliót is. Fontos megjegyezni, hogy manapság gyakorlatilag egyetlen új kisautó sem vezethető olyan élményszerűen, olyan finoman, mint azok a legendás elődök. Mégis, a korábbi Clio generáció még megőrzött valamit ebből az örökségből: könnyű, élénk kormányzása volt, kellemesen rugózott, finoman reagált az útegyenetlenségekre, és volt benne valami megfoghatatlan, könnyed „franciás” hangulat, ami megkülönböztette a többi kisautótól, különösen a merevebb, keményebb felfüggesztésű vetélytársaktól.

Az új Clio azonban egészen más irányt vett. Már ránézésre is szélesebbnek tűnik, és vezetés közben rögtön feltűnik, hogy agilisabb, gyorsabban reagál, mint az elődje. A felfüggesztése rövidebb mozgásokat enged meg, vagyis kevésbé ringatózik, sokkal feszesebben kezeli az úthibákat, mintha „komolyabban venné a dolgát”. A kanyarokban gyorsan, határozottan fordul, jól tartja magát, és nagy tempónál is pontos, stabil érzést nyújt. Bár még mindig nem éri el a Ford Fiesta szintjét vezetési élményben – ami továbbra is az egyik legjobb ebben a kategóriában –, de nem sok vetélytársa van, ami le tudná körözni az új Cliót ezen a téren.

A Renault kormányrásegítése is megváltozott: középen gyorsabban reagál és nehezebb érzést ad, mint amit a korábbi Clióktól megszokhattunk. Alacsony sebességnél kicsit túl könnyű és bizonytalan lehet az irányítás, de ahogy nő a tempó, úgy válik pontosabbá és bizalomgerjesztőbbé. Nagyobb sebességnél szépen érezhető a tapadás határa, és bátran lehet irányítani a kanyarokban is – ez sokat segít abban, hogy a vezető mindig kontroll alatt érezze az autót.