Magyar Péter kedden egy átfogó és nagyszabású programtervet mutatott be a nyilvánosságnak, amelynek középpontjában az idősek állnak. Beszédében hangsúlyozta, hogy az elképzelések nem pusztán kisebb módosításokat tartalmaznak, hanem gyökeres változtatásokat!
MUTATJUK A RÉSZLETEKET!
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
—>> KÖVETKEZŐ OLDAL
Ez is érdekelhet:
Különösen kár volt, hogy a Peugeot 208 pedálsúlya és a rántása ennyire megviselte, mert ha valaki túl tudott volna nézni azon a tényen, hogy a kényelmetlen hajtáslánc fárasztóvá teszi a haladást, rájött volna, hogy a vezetési élmény többi része korántsem volt kellemetlen.
Messze volt a kiemelkedőtől; egy Ford Fiestának nem volt mitől tartania. Legalábbis a 207-est sújtó súly nagyrészt a történelemkönyvekbe veszett.
A 208 bizonyos mértékig folytatta a Peugeot többi ’08-as modellje és az RCZ által felvázolt ígéretes témákat. Rugózása nagyrészt kiváló volt. Viszonylag pontosan lehetett kormányozni – bár túlságosan könnyedén, ami nagyrészt érzéketlenné tette.
A kifinomultsága is viszonylag erőteljes volt; a 208 egyik legkellemesebb aspektusa az volt, hogy sokkal könnyebbé tették elődjénél, anélkül, hogy sokat árultak volna el az utastéri zajszintről.
De szórakoztató volt? Fürge volt? Nem különösebben. Úgy tűnt volna nekünk, hogy a Peugeot, egyszerűen fogalmazva, már nem tartja fontosnak az ilyesmit.
Egy Ford Fiestát, egy Mazda2-t vagy egy Suzuki Swiftet szórakoztatóbbnak találtunk volna vezetni. Még egy Volkswagen Polo is, amely inkább az érettségéről, mint a briliánsságáról volt híres, jobb választás volt.
Mindez rendben is volt, feltéve, hogy az általad kínált autó könnyen összeegyeztethető volt. A Vauxhall Corsa és a Honda Jazz például pont ilyen autók voltak.
Döntő fontosságú azonban, hogy a fent említettek és még sok más modell könnyebben vezethető volt, mint a Peugeot-é, a hajtáslánc-kompatibilitásuknak köszönhetően.