Felr0bbantotta a hétvégét az új, „orosz bolt” néven emlegetett, valójában szerb tulajdonú Basket Plus! A néhány napja megnyílt hard diszkont szó szerint megőrjítette a pénztárcájukat féltő magyarokat, akik özönleni kezdtek, hogy végre saját szemükkel lássák, tényleg olyan olcsó-e minden, mint ahogy a pletykák terjednek a neten.
De egy apró bökkenő akadt:
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
—>> KÖVETKEZŐ OLDAL
Ez is érdekelhet:
Végtelenül könnyebben használható, mint a legtöbb érintőképernyő, és az Apple CarPlay előnyeit is élvezhette, amely mindig szinkronizálódott a telefonommal (ellentétben egyesek akadozó kapcsolatával). Akadtak apróbb hibák.
Azt, hogy minden beszálláskor ki kellett kapcsolnom a kissé túlzottan buzgó sávtartó asszisztenst, legalább enyhítette az a tény, hogy ez a művelet nem igényelt többet egy jól áttekinthető gomb gyors megnyomásánál, miközben a hátsó szélvédő (és a tolatókamera lencséje) szennyeződés-vonzó képessége miatt a kilátás hátrafelé gyakran eltakarta magát. Érdekes módon a start-stop rendszer egyszer sem lépett életbe, és a hangos sípoló hang minden alkalommal, amikor kinyitottam az elektromos csomagtérajtót, mindig csikorgott.
Azt vártam, hogy a szívó 2,0 literes motor alacsony fordulatszámon mutatott sürgető reakciója bosszantó lesz, de ez sosem volt probléma. A mild-hybrid indítógenerátor pont annyi rásegítést biztosít alacsony fordulatszámon, hogy ellensúlyozza a letargiát, és ahogy a motor ellazult, úgy vált reagálóképesebbé. Azok számára, akik a nyomatékos turbódízelekhez vagy az enyhén ráhajtott, kis lökettérfogatú benzinmotorokhoz szoktak, a CX-30 kissé erőtlennek tűnhet. Némi erőfeszítést igényel a teljesítmény teljes kiaknázása, de mindig lelkes, és a pontos, gyors kézi sebességváltás azt jelenti, hogy az erőfeszítés soha nem megerőltető. Ráadásul az autóval töltött időnk alatt nagyon dicséretes 40,1 mpg-t produkált, ami egyáltalán nem rossz egy meredek orrú, meglehetősen nagy benzinmotorral rendelkező SUV esetében.
A CX-30-assal kapcsolatos legnagyobb problémám tehát a nagyon szorosan kapcsolódó 3-as modell létezése. Igazság szerint sok minden, amit mondani fogok, igaz a legtöbb kompakt crossoverre, tehát ez ugyanúgy a műfaj elleni kritika, mint a CX-30 esetében különösen. De a 3-asban a Mazda egy olyan autót kínál, amelyet még jobb vezetni, hatékonyabb, ugyanolyan tágas és olcsóbb is. Ha ezek a terepjárós ízű gépek akár csak egy csipetnyi képességet is kínálnának, az elég lenne ahhoz, hogy ellensúlyozza a közúti kompromisszumokat és a magasabb árukat. De ugyanolyan valószínűséggel ragadnak le az útról, mint bármelyik átlagos aszfalton száguldó kisautó.
Azért a CX-30 képességeit mutatja, hogy a kilométerek múlásával egyre ritkábban jutott eszembe a 3-asra cserélni (nem volt belőlük annyi, amennyit szerettem volna a kijárási korlátozások miatt). És bár nem egy gyors autó, és nem is kínál mélyen magával ragadó vezetési élményt, a CX-30 vezetése mégis kielégítő volt nap mint nap, és ez sokat számít.