Zámbó Jimmy több mint 20 éve nincs már közöttünk, de nevet és dalait sosem felejtik el az emberek. Ahogyan a ha/álá/ól szóló ple/yk/kat sem. Máig azt találgatják, mi történhetett azon az estén. Fásy Ádám bevallott mindent a Királyról, és a hal/lával kapcsolatos gondolatait is elmondta! MUTATJUK A RÉSZLETEKET!
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
—>> KÖVETKEZŐ OLDAL
Ez is érdekelhet:
Az elektromos és hibrid autók bár divatosak és sok szó esik róluk, az ilyen szegmensekben a vásárlók többsége még mindig az olcsóbb benzines változatot választja. Kipróbáltuk mind a hibrid változatot, mind az 1,0 literes turbós benzinest kézi váltóval – és egyértelműen az utóbbi bizonyult kellemesebbnek.
A Hyundai által megadott 0–100 km/h-s gyorsulás 11,8 másodperc kissé lomhának tűnik, de a gyakorlatban jobb a helyzet: tesztünkön 0,8 másodperccel gyorsabban teljesítette ezt a sprintet. Ehhez nagyban hozzájárul a kiváló kézi váltó is. A jól megtervezett kézi váltó már-már kihalóban lévő művészet, de a Hyundai remekül elsajátította. Egyrészt a váltás könnyed és zökkenőmentes, így bárki gyorsan hozzászokhat. Ha viszont teljesítményre van szükség, a váltó gyors kapcsolásokat is bírja. Emellett mechanikailag is kellően közvetlen érzetet ad – élvezet a fokozatok között váltani. A kuplung egy kicsit határozatlan érzetű, de a Kona-t szinte lehetetlen lefullasztani, mert automatikusan megemeli az alapjáratot induláskor, ha elengeded a kuplungot gázadás nélkül – akárcsak egy Carrera GT.
Az alacsony fordulatszámon jelentkező enyhe háromhengeres zakatolást leszámítva a motor hangja sima és könnyen pörgő, és nagyobb terhelésnél sem tűnik erőlködőnek. A hangszigetelés olyan jó, hogy előzéskor könnyen neki lehet szaladni a leszabályozásnak, mert nem hallod, hogy elérted. Ugyanakkor a motor már alacsony fordulaton is szépen húz.
Tévedés ne essék – az 1,0 literes Kona nem gyors autó, a riválisok fürgébbek. De teljesen elegendő a teljesítménye, a középtartományban jó a nyomatékleadás, és egyáltalán nem fárasztó kihasználni a képességeit. Aki dinamikusabb élményre vágyik, annak ott van a 195 lóerős, 1,6 literes, négyhengeres turbómotor. Ezt ugyan nem próbáltuk a Konában, de az i20 N egy enyhén erősebb változatával szerelt, így feltételezhetően jól gyorsul, miközben ésszerű fogyasztást is nyújt.
A hibridet viszont inkább kerülnénk. Papíron jó középutat jelent, de nem érződik sokkal gyorsabbnak, mint az 1.0-literes, viszont a szívó 1.6-os motor hangos, a duplakuplungos váltó pedig lassú és nehézkes működésű.
A fékteljesítmény csak közepes volt, amit a Nexen abroncsok számlájára írunk. Száraz úton 70 mph-ról (113 km/h) 50 méterre volt szükség a megálláshoz – ez 4,5 méterrel több, mint a Vauxhall Mokka esetében.