Sokan kíváncsiak voltak rá, pontosan miért beteg Schmuck Andor, aki korábban már nyilvánosságra hozta, hogy komoly egészségügyi problémával küzd. A bejelentése óta rengetegen aggódnak érte és drukkolnak a felépüléséért. Egy bulvártémákkal foglalkozó Facebook-csoportban valaki nyíltan rákérdezett: „Tudja valaki, mi baja van Schmuck Andornak?” A meglepetés az volt, hogy maga Schmuck is hozzászólt a poszthoz, ahol leírta betegségét!
MUTATJUK!
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
—>> KÖVETKEZŐ OLDAL
Ez is érdekelhet:
A Defenderbe beülve az első, amit észreveszel, hogy városi környezetben nem a legélénkebb autó. A nagy méretű kormány gyakori beavatkozást igényel, és a váltó is kissé lassúnak érződik. Szűk kanyarokban enyhe dőlés tapasztalható, és még a háromajtós 90-es változat is nagynak tűnik városi forgalomban. Az első kilátás azonban meglepően jó – a viszonylag hosszú és magas motorháztető ellenére a Defender sík oldalfalai miatt könnyen be lehet vele célozni az úttestet.
Országutakon a lassú kormányzás hasonló a terepezésre kihegyezett Ineos Grenadieréhez, így nem rángatja ki a kezedből a kormányt, amikor egyenetlen terepen haladsz. Ahogy várható, a Defender nem az a típus, amit szívesen hajt az ember kanyargós mellékutakon, bár annál valamivel összeszedettebb, mint amit tereporientált mivoltából sejtenénk. Tapadása korrekt, és ha jó fokozatban vagy, a sorhatos dízelmotor igazán élvezetes. A V8-as változatok nyilván lenyűgöző egyenes vonalú gyorsulást nyújtanak – és a hangélmény is hozzájuk illő –, de még ezek is megőrizték az autó haszonjármű-szerű jellegét. Például kereszteződésből elindulva jelentős orrból való kilengést lehet tapasztalni, olyan mértékűt, hogy éjszaka a fényszórók simán elvakíthatják a szembejövőket.
Autópályán a Defender hosszú rugóútjai, puha felfüggesztése biztosítja, hogy minden kerék folyamatosan érintkezzen az úttal, még akkor is, ha a futómű erősen ki van billenve. Ez azt is jelenti, hogy kanyarokban jobban dől, mint mondjuk egy BMW X5, de ez a viselkedés kiszámítható, így hamar hozzászokik az ember, és inkább nyugodt vezetési stílust vesz fel. A puhább futómű különösen kisebb kerékméret esetén jól jön, mivel még a rosszabb minőségű útszakaszokon is meglepően kényelmes az autó. A Defender 90 alapszintű D250-es dízelmotorja 0-ról 60 mérföld/órára (0–96 km/h) 7,6 másodperc alatt gyorsul fel, végsebessége pedig 188 km/h. Bár egy 248 lóerős, 3,0 literes sorhatos motorról van szó, a teljesítménye nem a legfinomabb – a nyomatékleadás kissé darabos lehet a fordulatszám-tartományban, de a 90-es karosszériaváltozatban alapvetően nyugodtan és jól dolgozik. A 345 lóerős, 700 Nm nyomatékú D350-es változat már kifejezetten erőteljes, ráadásul a fogyasztása is megegyezik a gyengébb D250-esével, köszönhetően a mild-hybrid technológiának.
Ha a nyomatékos, de kissé nyers dízelek nem a te világod, akkor érdemes lehet megfontolni a plug-in hibrid P300e modellt is, amely kizárólag a hosszabb 110-es változathoz elérhető. Ebben egy 2,0 literes, turbós benzinmotor dolgozik 296 lóerővel, és 0–96 km/h-ra 7,4 másodperc alatt gyorsul fel. A váltás az elektromos és a benzines meghajtás között szinte észrevehetetlen.