A zuhanás pillanatát forgalmi ka/er/k is rögzítették: a gép az orrával előre, meredeken zuhant, majd a földet éréskor hatalmas lángba borult. Az eset BP-től pár KM-re történt Brescia tartományban Olaszországban!
Forrás: MSN / FB / TTOK / EZT
Ez is érdekelhet:
Egyértelmű, hogy a Nissan nem akarta mindenáron egy nagy teljesítményű, sportos élményt nyújtó elektromos autó megalkotását kitűzni célul – és pontosan ebben rejlik a Leaf egyik legnagyobb erőssége. Hiszen éppen ezáltal tud igazán rezonálni azokkal a vásárlókkal, akik számára az elektromos autózás nem feltétlenül az adrenalinról, hanem a nyugodt, kényelmes és biztonságot sugárzó közlekedésről szól.
A 75 kWh-s modell teljesítménye a hétköznapok során bőségesen elegendő – gyorsulásban, gyorsításban nem szenved hiányt, de ami ennél is figyelemreméltóbb, az a gázpedál hangolása és az egész hajtáslánc simasága. Az első tengelyre szerelt villanymotor gyorsulása egyenletes, kulturált, nincsenek hirtelen rántások vagy túlságosan agresszív reakciók. Még Sport üzemmódban is visszafogottan, kontrolláltan adagolja a teljesítményt – úgy ad át erőt az útra, hogy a gumik egy pillanatra sem csikorognak fel.
A futómű még ennél is nagyobb dicséretet érdemel. A Leaf valóban lágyan, kényeztetően gördül végig az úton, de anélkül, hogy túlságosan ringatózóvá vagy alulcsillapítottá válna. Képes magabiztosan kisimítani az úthibákat és az erősebb huplikat is, úgy, hogy közben nem kelti azt az érzést, mintha elfogyna a rugóút, vagy mintha a futómű nem tudna lépést tartani a nagyobb kihívásokkal.
Ha máshoz hasonlítjuk, például a Volkswagen ID.3 kissé pattogósabbnak érződik, főleg rosszabb minőségű utakon, míg a Kia EV3 talán közvetlenebb kapcsolatot teremt az útfelülettel – viszont ennek ára van, hiszen nem tudja olyan hatékonyan elszigetelni az utasteret a külső rázkódásoktól, mint a Leaf. A Nissan tehát megtalálta az egyensúlyt: kényelmes, de nem túl puhány; stabil, de nem rideg.
