A válóperünk végén a bíróság döntése szerint a volt férjem a közös gyermekünket kéthetente hétvégén vihetné magával, azonban én az első pillanatban tisztáztam vele, hogy akkor viszi magával Zsuzsikát, amikor csak akarja. Semmilyen korlátozás sosem volt és nem is lesz” – jelentette ki Suzy.
„Zoltán a televíziós riportban tett kijelentéseivel ellentétben, az elmúlt valamivel több mint három évben nem látta a gyermekét. Nem, nem azért, mert tiltom. A gyermekünk érdeklődése az apja iránt valójában azért csökkent szinte nullára az elmúlt években, mert semmilyen apai megnyilvánulást nem tapasztalt Zoltán részéről. Csupán egyetlen tényt írok le a sok közül, többet nem szeretnék: a volt férjem a gyermekének Viber-üzenetben kíván boldog karácsonyt, vagy épp boldog születésnapot. Igen, jól látják: Viber-üzenetben. Még arra sem vette a fáradtságot, hogy beszéljen vele. Hozzáteszem, hogy tavaly már ennyire sem tellett neki. Hogy én »ijesztgetem« a gyermekünket azzal, hogy elviszi az apja? Zsuzsika erre elkezd sírni? Ez önmagában vicc. Egy tizenéves már-már nagylány sír azért, mert az apjával találkozik? Ezt komolyan bárki elhiszi? Zsuzsika nagylány már, de kisebb korában sem kellett megmondani neki, kit szerethet és kit nem. Tény az is, hogy ezt soha nem is tettem vele. Egy anyának a legfájóbb érzés látni, hogy a gyermekének csak biológiai apja van, de sajnos el kellett fogadnom, hogy Zoltán ilyen. Annak idején az újságok címlapján a fiához nem engedtem őt, azért nem lehetett mellette, most pedig a lányát tiltom tőle. Őszintébb lenne bevallani, hogy nem érdekli a gyermeke, vagy ha ez kínos neki, akkor csendben kellene maradnia. Ha pedig valamikor mégis szeretné látni Zsuzsikát, akkor tudja a telefonszámát, felhívhatja, hogy mikor jön hozzá, vagy – tudja a címünket – bármikor jöhet hozzá, amikor csak szeretne. Mint eddig bármikor tehette volna… Ahogyan azt sem tiltottam sosem, hogy bármit vegyen neki, vagy például a beiskolázási költségeihez hozzájáruljon.
A volt férjemnek és a párjának sok boldogságot és sikert kívánok, és azt, hogy fogadják el: a világban nincs olyan ember, akivel mindenki szimpatizál. A kommentek olvasgatása helyett pedig van számos hasznos dolog, amivel el lehet ütni az időt. Például egy jó apa-lánya program…” – írta az énekesnő.
VIA FB
Ez is érdekelhet:
A V12-es motor kezdetben visszafogottan kel életre, mivel az autó alapértelmezés szerint a nyugodt GT üzemmódban indul. Ez a visszafogottság azonban nem tart sokáig. Amint a vezetési módválasztó gyűrűt Sport, majd Sport+ állásba tekerjük, a Vanquish egyértelműen és határozottan hallatja a hangját.
Az Aston Martin célja az volt, hogy a Vanquish sokkal karakteresebb és képességeiben is jóval erősebb legyen, mint a DBS Superleggera – az első szempontot pedig sikerült elérni egy rendkívül kifejező motorhanggal, amelyet a turbók jelenléte sem tompít. A V12 mélyen dübörög már alacsony fordulatszámon is, majd egyre erőteljesebb, sokrétű üvöltésbe csap át, amikor teljesen kihasználjuk a pörgési tartományát.
Legalábbis a tesztautónkban nem mondható kimondottan kifinomultnak, ha keményen dolgozik – az Aston Martin egyértelműen minden zajt és vibrációt vállalt, ami egy modern luxus-GT-től szokatlan, de tökéletesen illik a Vanquish teljesítményorientált karakteréhez. Az akusztikai élmény tehát garantált.
És izomerőből sincs hiány. A V12 brutális nyomatéktartalékait igazán csak a sportosabb üzemmódokban lehet szabadjára engedni az alsóbb fokozatokban – és az élmény egészen megdöbbentő. Az autó lenyűgözően ellenáll a turbókéslekedésnek, így második és harmadik fokozatban olyan félelmetes gyorsulásra képes, hogy szinte hihetetlen, hogy a hátsó gumik ezt képesek az aszfaltra vinni. Az Aston Martin azonban gondoskodott róla, hogy valóban képesek legyenek. E tesztelő számára már az is bátorságpróba volt, hogy harmadik fokozatban teljes gázt adjon – másodikban pedig egyértelműen a finom gázadagolás volt a kulcs, nem a padlógáz.
Még negyedikben is kegyetlenül gyorsul, a haragosan üvöltő V12 pedig tovább fokozza a tempót 6000-es fordulatszám fölött, ahelyett hogy veszítene erejéből.
A Vanquish szériafelszereltségként karbon-kerámia fékeket kapott, amelyek rendkívüli fékerőt és hőállóságot biztosítanak. Azonban van egy apró sajátosságuk: a fékek nem mindig tartják stabilan álló helyzetben az autót, így egy határozottabb fékpedál-nyomásra van szükség, hogy ne induljon el lassan előre – ez a karbon fékrendszerek sajátossága a fékbetétek súrlódási jellemzői miatt.
