„Amikor Vince fiam megszületett, tudtam, hogy egy dolog biztos: nem ő fog engem tologatni öregen, hanem én őt segítem, ameddig csak bírom” – fogalmazott egyik podcastjában. Ez azóta sem változott. Nem álmodik floridai nyugdíjaséletről, és nem tervez hátradőlni. Fiai, Vilmos és Vince már felnőttkor küszöbén állnak, de Palik nem akar olyan apa lenni, akinek a gyerekei gondoskodnak róla – ő akarja tartani az iramot. Mindörökké.
VIA Story
Ez is érdekelhet:
Hasonlóan akkori riválisaihoz, a Mégane is egy moduláris architektúrára épült, amely különböző méretű, elöl elhelyezett motoros járművek széles skáláját alapozta meg.
Az alapot képező platform neve CLF, amely öt cserélhető modulra épül: utastér, motortér, első padlólemez, hátsó padlólemez és az elektromos rendszerek.
A Mégane alapjai – belső kódnevükön CMF-C/D – nemcsak a hasonló méretű Renault Kadjar és Nissan Qashqai modellekkel közösek, hanem a nagyobb Espace-szal és Talisman-nal is.
A platformhoz egy hagyományos ferdehátú vázszerkezet társul: elöl MacPherson rugóstagokkal, hátul pedig csatolt lengőkaros (torziós) felfüggesztéssel.
Független hátsó felfüggesztés (amelyet több rivális is előnyben részesít) elérhető volt a CMF platformhoz, de kizárólag összkerékhajtású modellekkel kínálták – ezek közül egyik sem szerepelt a Mégane kínálatában. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az autó híján lenne az innovációnak: a csúcsmodell, a Renault Sport által átdolgozott GT változat például a 4Control névre hallgató négykerék-kormányzási rendszert kínálta, amely a maga idejében elsőként jelent meg ebben a szegmensben.
Ezen kívül a felfüggesztést is átdolgozták, különös figyelmet fordítva a lengéscsillapítókra, az ütközésgátlókra és a szilentblokkokra.
A kormányzás elektromos rásegítésű, és állítólag pontosabb lett, köszönhetően annak, hogy az alváz és a karosszéria közötti gumibakokat eltávolították az előző modellhez képest.
Külső méreteit tekintve a Mégane érezhetően megnőtt. A teljes hossz 64 mm-rel nőtt, míg a tengelytáv 28 mm-rel lett nagyobb. (A különbség a hosszabb első túlnyúlásnak köszönhető; a hátsó rész valójában 21 mm-rel rövidebb lett.)
Az autó alacsonyabb és szélesebb is lett, a Renault állítása szerint ez lett a kategória legszélesebb nyomtávú modellje. Az új arányok célja az volt, hogy vizuálisan kiegyensúlyozottabb megjelenést adjanak az autónak, bár a Mégane eleje kicsit zsúfoltnak hat a családi arculat agresszív vonalai miatt. Az összhatás modernebb és kifinomultabb lett, de nem feltétlenül harmonikusabb.
A motorválaszték viszont jóval egyszerűbb volt. A bevezetéskor négy motor közül lehetett választani, egyik sem volt teljesen új fejlesztés. A tesztelt modellbe szerelt 108 lóerős 1.5 dCi dízelmotor már régóta jelen volt a Renault és Nissan kínálatában. A másik elérhető dízel, a 128 lóerős 1.6 dCi akkoriban újabb volt, de szintén ismerősnek számított.
Hasonló a helyzet a 128 lóerős 1.2 TCe benzinmotorral, amely a benzines kínálat alapját képezte, és a csúcsot a 202 lóerős, 1.6 literes turbómotor jelentette. A GT modellhez alapból hétfokozatú EDC duplakuplungos automata váltó járt, míg az 1.2 TCe 130-hoz választható volt. Az 1.5 dCi is elérhető volt hatfokozatú EDC-vel, de legtöbbször a hatfokozatú kézi váltó volt az alapfelszereltség.
